Apám a füvesember

Szabó Gyuri bácsi a gyógyfüveken túl

Zsuzsa könyvének írása nemcsak egy emlékezés, hanem egy személyes küldetés is. Ahogyan ő fogalmaz, „olyan természetes és egyértelmű volt, hogy meg kell őt örökíteni egy könyvben is, nemcsak videófelvételeken és újságokban.” A könyvet azért választotta, mert édesapja mindig is nagyra tartotta a könyveket, és biztosan büszke lenne rá, hogy róla is született egy, ráadásul a lánya írta.

Azt is hangsúlyozza, hogy nem hagyhatjuk, hogy az emberek elfelejtsék a füvesembert és az ügyet, amit képviselt. Az életét kitöltő harcok és értékek emlékét meg kell őrizni. A könyv célja, hogy bemutassa azt az embert, akit kevesen ismertek, és emlékeztesse az olvasókat arra, hogy Szabó Gyuri bácsi nemcsak a gyógynövényekkel kapcsolatos tudását hagyta ránk, hanem az élet példaértékű megélésével is.

Igy folytatja: „Nem választható el az ő neve a gyógynövényektől, de úgy érzem, hogy életével máshogyan is példát mutatott. Megmutatta, hogy idős korban is lehet új célokat találni, szenvedéllyel és hiteles meggyőződéssel, és hogy mindezt sikerre is lehet vinni.”